A nyelvtudás szintjei III.: Az írás

 

" A szó elszáll, az írás megmarad."

Az írás tükrözi a beszéd múlékonyságát, az írott szöveg viszonylagos állandóságát. A múltba való visszatekintés egyik fontos eszköze ez, hiszen a tevékenység során a hallottakat, gondolatainkat szeretnénk megörökíteni, lejegyezni.

Az írás a kommunikáció egyik formája. Egy adott nyelv gyakorlása során négy szorosan egymáshoz kapcsolódó készséget kell megtanulni, s folyamatosan gyakorolni, művelni. Ezek a megértés, a beszéd, az olvasás és az írás, melyek folyamatosan hatnak egymásra, s ha az egyik területen fejlődést érünk el, akkor ez, ezzel párhuzamosan a többi készség fejlődésében is megmutatkozik. Ebből a szempontból az írás gyakorlása azzal segíti a nyelvtudás  tökéletesítését, hogy egy szöveg lejegyzése közben elkerülhetetlenül is érzékelhetőek olyan nyelvtani és szókincsbeli szerkezetek, amiket valamilyen meghatározott formában és módon használunk az adott nyelvben.

Nagyon lényeges kérdés, hogy hogyan is szerettessük meg a gyerekekkel az írást, s hogyan gyakoroltathatjuk. Mint minden más tevékenység végzése során, ebben az esetben is elődleges feladatunk, hogy rendszeres ismétlődő tevékenységgé tegyük a gyerekek életében. Kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a leírandó szöveg kapcsolódjon a gyerekek életéhez, ezáltal könnyen motiválhatóak. Szoktassuk hozzá őket, hogy tanulnivalójuk lejegyzése része a tanulási folyamatnak. A vázlatkészítés megköveteli az értelmező olvasást, hiszen csak a legfontosabbakat jegyezzük le e során, a lényegi dolgok leírása segíti a tanulnivaló rögzítését.

Minden alkalommal ellenőrizzük le a leírt szöveget közösen. A javítás során ne csak a helyesírást ellenőrizzük, hanem a megfogalmazás módját is értékeljük, ha ezt a leírt szöveg megköveteli. Az ellenőrzés visszacsatolást ad a gyereknek és a szülőnek egyaránt a hiányosságokról, fejlesztendő területekről.

Mindig hagyjunk elég időt egy iromány elkészítésre, hiszen írás során több tevékenységet végzünk egyszerre, először is át kell gondolni, hogy mit szeretnénk leírni, majd mondatokba kell ültetni gondolatainkat. A helyesírást át kell gondolni, valamint a szép külalakra is ügyelni kell, s végül le kell ellenőriznünk mielőtt véglegesítenénk munkánkat. Nekünk felnőtteknek ez a folyamat már automatikusan és észrevétlenül működik, hiszen hosszú évek során elég alakalmunk nyílt gyakorolni.

Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ahhoz, hogy később különböző számítástechnikai eszközökön sikeresen végezzék az írást feltétlenül meg kell tanulnia minden gyereknek a kézírást, mint tevékenységet. S ha jól belegondolunk egy kisgyerek életében nem is fontos kezdetben a számítástechnikai eszközök használata, s így a gépelést folyamatosan a későbbi tanulmányaik során vezessük be.

 

Szóráth Brigitta